Zuhanásgátló eszközök

A leesés elleni védelmem és zuhanásgátló rendszerek jogi alapjai

A magasból történő lezuhanás elleni egyéni védőeszközök témája az egyik legkényesebb kérdés a munkavédelemben – elvégre olyan kockázatról van szó, amely halálos kimenetelű is lehet. Ezért a terület a III. kategóriába (magas kockázatú) van besorolva. A vállalatok kötelezettségeit az egyéni védőeszközökről szóló (EVE) rendelet és a munkavédelmi törvény pontosan meghatározza.

A leesés elleni védőeszközök teljességén és helyes használatán túlmenően az olyan védőeszközök, mint a zuhanásgátló heveder, kikötő kötél, hevederes energiaelnyelő, zuhanásgátló blokk és védősisak rendszeres ellenőrzése és karbantartása nemcsak alapvető fontosságú, hanem törvényileg is előírt. A lezuhanás elleni egyéni védőeszközöket évente legalább egyszer szakértővel ellenőriztetni kell – de a használat intenzitásától függően gyakoribb ellenőrzésre is szükség lehet. Ennek során meg kell vizsgálni, hogy láthatók-e kopás jelei vagy vegyi hatás okozta sérülések, a záróelemek és a karabinerek biztonságosan működnek-e, továbbá, hogy a védőfelszerelés megfelelő jelöléssel van-e ellátva – az eredményeket dokumentálni kell. A biztonságot befolyásoló hiányosságok esetén, vagy ha a védőeszköz már elszenvedett zuhanásos balesetet, akkor a zuhanásgátló eszközt semmilyen körülmények között nem szabad továbbhasználni. A munkavállalók oktatását, valamint a védőfelszerelés ellenőrzésének dokumentálását szintén törvény írja elő.

A munkáltatóknak tehát számos, pontosan körülírt törvényi előírást be kell tartaniuk a lezuhanás elleni egyéni védőeszközökre vonatkozóan. Igény esetén a Haberkorn hivatalosan és szakszerűen elvégzi az ön zuhanásgátló rendszerének ellenőrzését és karbantartását. Ehhez írja be az űrlap megfelelő sorába az ellenőrizni kívánt védőeszközök mennyiségét, és küldje el a lenti gomb segítségével. Rövid időn belül felvesszük Önnel a kapcsolatot.

Emellett, igény esetén munkavédelmi tanfolyam keretén belül megtanítjuk önnek és alkalmazottainak az eszközök helyes használatát és mindennapi ellenőrzését.

A megfelelő zuhanásgátló eszközök kiválasztása

Tartó- és felfogó rendszerek

megnézett

Vásárolt

Zuhanásgátló heveder H-Design^® Duraflex^® EN 361 szerint

Miller by PIP | Tartó- és felfogó rendszerek

Rugalmas, 2 pontos, zuhanásgátló heveder automatikus csatokkal, amely optimálisan alkalmazkodik a viselő mozgásához, a nagyobb kényelem és szabad mozgás érdekében.

Miller by PIP

További információ Bejelentkezés vagy regisztárció

Biztosító-, mentő-, kimentő eszközök

megnézett

Vásárolt

Ereszkedőeszköz SafeEscape^® ELITE, EN 341/1496 szerint

Miller by PIP | Biztosító-, mentő-, kimentő eszközök

Ideális mentőeszköz olyan személyek számára, akik áramkimaradás vagy más előre nem látható események miatt a magasból már nem tudnak lejönni. Az eszközt egy személy problémamentesen kezelheti. Az ereszkedési sebesség szabályozása automatikusan történik. Az ellenkötéllel kis erőki...

Miller by PIP

További információ Bejelentkezés vagy regisztárció

Automata zuhanásgátló blokkok

megnézett

Vásárolt

Zuhanásgátló blokk, automata, EN 360 szerint, TurboLite™

Miller by PIP | Automata zuhanásgátló blokkok

Különösen könnyű és kisméretű leesés elleni védőeszköz (HSG) hevederrel és külső energiaelnyelővel, az optimális mozgásszabadság és rugalmasság érdekében laza kötélképződés nélkül. Ugyanakkor maximális biztonság zuhanás esetén. Különböző kivitelben kapható, mint például csavarzár...

Miller by PIP

További információ Bejelentkezés vagy regisztárció

Kérjük, vegye figyelembe, hogy nem minden tevékenységhez ugyanaz a zuhanásvédelmi technika a legjobb választás. Az, hogy melyik eszköz a megfelelő a lezuhanás elleni védelemhez, mindig függ a tevékenységtől, a helyzettől és a felszerelés használójától. Általánosságban elmondható, hogy a lezuhanás elleni védőeszközök beszerzése előtt pontosan ismerni kell a termékre vonatkozó követelményeket, és elemezni kell a kockázati tényezőket. A kiválasztással kapcsolatos tanácsadásért forduljon hozzánk bizalommal!

Kapcsolat

Lilla Csizmadia

Munkavédelmi termékmenedzser

+36 1 884 8935 E-mail írása

A zuhanásvédelemben használt három esési tényező

A zuhanási együttható, amelyet a köznyelvben esési tényezőnek is neveznek, a zuhanási magasságnak a kikötő kötél hosszához viszonyított arányát adja meg, és a zuhanásgátló rendszerek maximális terhelhetőségének egyik fontos jelzőszáma.

Zuhanási együttható = Zuhanási magasság / A kötél (kikötő kötél) hossza

Az esés során a testre ható erőt ütközési erőnek nevezzük. Egy méteres magasságból történő csillapítatlan zuhanás esetén, ha 100 kg súllyal terheljük a zuhanásgátlót, az ütközés ereje elérheti a 13 kN-t is. A megengedett legnagyobb ütközési erő minden rendszer esetében 6 kN.

A zuhanásgátló eszközök használatakor ezért mindig figyelembe kell venni a három esési tényezőt. Ezek alapján jelölhető ki a kikötési pont helyzete, és meghatározható a felhasználó potenciális esési útja. Az esési tényezők segítségével biztosítható, hogy zuhanás esetén elkerülhető legyen a munkavégzés szintje alatt lévő szinttel való érintkezés. A munka megkezdése előtt mindig ki kell számítani a zuhanás kezdőhelyzete alatti szükséges szabad távolságot.

A zuhanási magasságot alapvetően mindig a lehető legkisebbre kell korlátozni. A rögzítőeszköz (kikötési pont) helyzetét ennek megfelelően kell megválasztani. A zuhanásgátló rendszereknél kizárólag EN 361 szerinti zuhanásgátló hevederek használhatók. A szerelvényekkel, karabinerekkel és a csillapítóelemmel együtt a kikötő kötél teljes hossza legfeljebb két méter lehet.

Fontos figyelembe venni, hogy a belógó kikötő kötél az esési magasságot is növeli. Minél alacsonyabbra választjuk a kikötési pontot, annál nagyobb szabad távolságot kell betervezni a zuhanás kezdőhelyzete alatt.

0 esési tényező: Fej fölötti kikötési pont – a kikötő kötél így a felhasználó fölött kifeszül.

1 esési tényező: A kikötési pont a zuhanásgátló heveder rögzítési pontjának magasságában, vagy valamivel afölött helyezkedik el.

2 esési tényező: A kikötési pont a zuhanásgátló heveder rögzítési pontja alatt van.

A zuhanásgátló eszközök különböző alkalmazási lehetőségei

Az EN 363 szabvány szerint a zuhanásgátló eszközök különböző rendszerekbe sorolhatók. Egy rendszerhez alapvetően egy rögzítőeszköz, egy rögzítési rendszer és egy zuhanásgátló heveder tartozik. Tehát a tartóhevederek vagy zuhanásgátló hevederek megfelelő egyéni védőeszközökkel kombinálva – ilyenek például az EN 354 szerinti kikötő kötelek, az EN 355 szerinti energiaelnyelők, az EN 353-2 szerinti mozgó vezetőkkel ellátott visszatartó rendszerek vagy az EN 362 szerinti összekötő elemek – különböző rendszerekké alakíthatók. Az elemek kiválasztása az alkalmazási területeknek megfelelően történik. Attól függően tehát, hogy a zuhanásgátló eszközöket milyen célra használják, és milyen követelményeknek kell megfelelni, különböző alkalmazási lehetőségek léteznek. A rendszereket csak képesített és oktatásban részesült személyzet használhatja. Továbbá figyelembe kell venni, hogy a lezuhanás elleni egyéni védőeszközök használatához mindig két emberre van szükség – zuhanásgátló eszközök használata mellett nincsenek egyszemélyes munkahelyek.

Különösen fontos tudni, hogy a lezuhanás elleni egyéni védőeszközök használati ideje az anyagtól és az igénybevételtől függően eltérő. Az erre vonatkozó adatokat a kezelési útmutató tartalmazza. Szakképzett személy által rendszeresen ellenőrizni kell, hogy esetlegesen láthatók-e kopás jelei vagy veszélyes vegyi hatás okozta sérülések, a záróelemek és a karabinerek előírásszerűen működnek-e, továbbá, hogy a védőfelszerelés megfelelő jelöléssel van-e ellátva.

A biztonságot befolyásoló hiányosságok esetén, vagy ha a védőeszköz már elszenvedett zuhanásos balesetet, akkor a zuhanásgátló eszközt semmilyen körülmények között nem szabad továbbhasználni.

Mi szívesen elvégezzük zuhanásgátló eszközeinek szakmailag hozzáértő ellenőrzését és karbantartását. Igény szerint akár a helyszínen is!

Visszatartó rendszerek

A kikötő kötél hosszát mindig úgy kell beállítani, hogy rövidebb legyen, mint a rögzítőeszköz és az ütközőperem távolsága – így távol tartja a felhasználót a zuhanásveszélyes területektől, mivel nem az esések elhárítására szolgál. Ezáltal a visszatartó rendszerek mozgásterjedelme is korlátozódik. Egy visszatartó rendszer tipikus elemei a következők:

• A testet tartó felszerelés: Ehhez tartóhevederek vagy zuhanásgátló hevederek használatosak, amelyek közül általában a zuhanásgátló hevederek ajánlottak.

• Kikötő kötél az EN 354 vagy EN 358 szerint

• Energiaelnyelő az EN 355 szerint

• Mobil rögzítőeszköz az EN 795 szerint, egy helyhez kötött – azaz fix – például a DIN EN 795 szerinti rögzítőeszköz, vagy egy biztonságos szerkezet (statikailag megfelelő)

Visszatartó rendszereket gyakran használnak tetőkön végzett munkákhoz is.

Munkahelyzet-pozicionáló rendszer

Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a felhasználó úgy támaszkodjon meg vagy helyezkedjen függő helyzetbe a munkavégzés helyén, hogy a szabad esés megakadályozható legyen. Ezáltal a felhasználónak nem szükséges kapaszkodnia, és mindkét kezét használhatja munkavégzésre. Ehhez integrált tartóhevederrel (tartószemekkel) ellátott zuhanásgátló hevedereket kell használni – tartóhevederek használata nem ajánlott. További biztonsági intézkedésre, például zuhanásgátló rendszerre is szükség lehet.

Munkahelyzet-pozicionáló rendszereket általában kötélpályaállványon vagy oszlopokon történő munkavégzésnél használnak.

Kötéllel történő megközelítés rendszere

Ezt a rendszert kétköteles technikának is nevezik, ahol kötelekkel történő megközelítési és pozicionálási módszerről van szó. Ez lehetővé teszi, hogy a felhasználó úgy támaszkodjon meg vagy helyezkedjen függő helyzetbe a rendszerben a munkavégzés helyén, hogy a szabad esés megakadályozható legyen. Ezenkívül a fel-le mozogás is lehetséges munkahelyzetben. Ezzel a rendszerrel biztosítható a szabad kézzel történő beszállás a tartályokba, ill. aknákba. A kötéllel történő megközelítés módszere speciális képzettséget igényel a felhasználótól és a felügyelet vezetőjétől, az ily módon történő munkavégzéshez legalább 2 személyre van szükség, egy megfelelő személy felügyelete mellett. Ennek során egy munkakötelet (tartórendszer) és egy biztosítókötelet (biztosítórendszer) használnak külön kikötési pontokkal – mindkét kötél ugyanahhoz a hevederhez van rögzítve. Munkakötél = Munkapozíció - Központi tartószem elöl, EN 358. Biztosítókötél = Zuhanásgátló rendszer - Zuhanásgátló szem, EN361. Ezt a módszert elsősorban szikla- és homlokzattisztításhoz, ipari alpinista tevékenységekhez, illetve mentési műveletekhez használják.

Zuhanásgátló rendszer

Ez a rendszer a szabad esés visszatartására szolgál. Minden zuhanásgátló rendszernek alkalmasnak kell lennie a konkrét munkára, meg kell felelnie az ergonómiai és egészségügyi követelményeknek, és a felhasználóhoz igazíthatónak kell lennie. Hátra és/vagy mellkasra szerelhető zuhanásgátló hevederek, valamint csillapító elemek, például energiaelnyelők vagy zuhanásgátló blokkok használata kötelező annak érdekében, hogy a zuhanási magasság és a fellépő erők a lehető legkisebbek legyenek (max. 6 kN). Különböző típusú zuhanásgátló rendszerek léteznek: Mozgó vezetőkön vezetett vezérelt típusú zuhanásgátlók az EN 353-2 szabvány szerint, hevederes energiaelnyelővel ellátott kikötő kötelek az EN 354 szabvány szerint, illetve zuhanásgátló blokkok az EN 360 szabvány szerint. Az, hogy milyen elemek optimálisak az adott alkalmazáshoz, erősen függ a kikötési pont helyétől és az esés ebből eredő tényezőitől.

Zuhanásgátló rendszereket akkor használnak, amikor visszatartó rendszerek használata nem lehetséges vagy nem észszerű, illetve ha ezek nem állnak rendelkezésre.

Mentési rendszer

A zuhanásgátló rendszerrel történő zuhanás esetén megfelelő mentési rendszernek kell rendelkezésre állnia a balesetet szenvedő személy biztonságba helyezéséhez. A balesetet szenvedett személy körülbelül 2–5 perc elteltével cselekvőképtelenné válik. Az a személy, aki egy hevederben felfüggesztve marad, 10–20 perc után függési traumát és visszafordíthatatlan fizikai károsodást szenvedhet, 20 perc elteltével pedig életveszélyes állapotba kerülhet. A mentési rendszerek megakadályozzák a kimentésre szoruló és a mentést végző személy szabad esését a mentési művelet során, és lehetővé teszik a biztonságos helyre történő leeresztést vagy kiemelést. A megfelelő mentési rendszer kiválasztása kockázatértékelésen alapul, amelyet mindig az alkalmazás helyszínének közelében kell elvégezni.

Kockázatok szűk terekben végzett munkák esetén

Zárt munkatér alatt általánosságban olyan tereket értünk, amelyek:

• Egészségügyi és/vagy biztonsági kockázatot jelenthetnek

• Csak korlátozott be- és kiszállási lehetőséggel rendelkeznek

• Az összes vagy közel az összes oldalukról zártak

• Nem állandó tartózkodásra készültek

• Szellőztetési lehetőségeik korlátozottak

A tartályokba való beszállás, azaz a zárt munkaterekben, például csatornákban, alagutakban, szellőző- és felvonóaknákban vagy tárolótartályokban történő munkavégzés esetében a bejutás és a hozzáférés korlátozott. Ez veszélyeket rejt magában: Fizikai és a légköri veszélyek között kell különbséget tenni. Ezért számos törvényi rendelkezés és megfelelő egyéni védőeszköz áll rendelkezésre; egyrészt mindenekelőtt a zuhanás elleni védelem, másrészt a magas szintű gázméréstechnika alapvető fontosságú.

A tartályokba történő beszállás veszélyei

Fizikai veszélyek

• Lezuhanás veszélye

• Leeső tárgyak általi veszélyek

• Zaj és az ezzel együtt járó halláskárosodás

A megfelelő egyéni védőeszközök, mindenekelőtt a zuhanás elleni védelem, valamint a fejvédelem, légzésvédelem és hallásvédelem rendkívül fontosak a tartályokba való beszálláshoz.

Légköri veszélyek

• Éghető, gyúlékony és robbanásveszélyes anyagok

• A levegőben lévő egészségkárosító anyagok, például gázok, gőzök, por vagy füst

• Oxigénhiány és hő

• Fulladás

• Biológiai veszélyt jelentő anyagok

A hordozható gázérzékelők segítségével ezek a veszélyek még a szűk munkaterekbe való bejutás előtt észlelhetők, és megfelelő intézkedések hozhatók.

Négy lépés a szűk munkaterekben való biztonságos munkavégzéshez

A zárt munkaterekben bekövetkező balesetek sajnos nem ritkák. Ezért elengedhetetlen a zárt térben végzett munka előrelátó megtervezése.

1. Tervezés és jóváhagyás: a kockázatértékelés a megfelelő tervezés része, és életeket menthet. Első lépésként az adott helyiséget meg kell feleltetni a három kockázati szint (alacsony kockázat, közepes kockázat, magas kockázat) egyikének.

2. Biztonságos be- és kiszállás: beszállás előtt szabad méréssel meg kell határozni az esetleges légköri veszélyt annak megállapítására, hogy lehetséges-e a biztonságos munkavégzés. A megfelelő felszerelés kiválasztása alapvető fontosságú.

3. Munkavégzés a tartály belsejében: a környezeti levegő folyamatos felügyelete szükséges annak biztosítására, hogy az oxigén, illetve a veszélyes anyagok koncentrációja ne változzon.

4. Mentés: a zárt térbe való beszállást megelőzően mentési tervet kell készíteni. Mindig az önmentés és a beszállás nélküli mentés lehetőségét kell előnyben részesíteni. Ehhez nélkülözhetetlen a megfelelő képzés, amelyet évente egyszer meg kell ismételni.

Zuhanásgátló eszközök 100 kg-nál nagyobb testtömegű felhasználók számára

Alapvetően minden A.Haberkorn termék típusvizsgálatnak van alávetve, és a vonatkozó európai szabványnak megfelelően ellenőrzésre kerül egy bejelentett vizsgáló intézmény által. Mivel az esési tesztekhez a felszerelés típusától függően egy 100 kg súlyú próbatestet vagy acéltömeget használnak, a felhasználókban gyakran felmerül a kérdés, hogy a védőeszközök 100 kg-nál nagyobb testtömeggel is használhatók-e, illetve képesek-e elegendő védelmet biztosítani.

Meg kell jegyezni, hogy a súlyt az esési magassággal és a kikötő kötéllel összefüggésben kell figyelembe venni, és hogy a merev próbatömeg másképp viselkedik, mint az emberi test. A kérdés ezért a következőképpen hangzana helyesen: „Egy 100 kg-nál nagyobb testsúlyú felhasználó esetében létrejöhet-e olyan mértékű esési energia, amelyre az A.Haberkorn termékek már nincsenek méretezve?“ .

E kérdés megválaszolása érdekében az A.Haberkorn belső teszteléseket hajtott végre az összes érintett terméken, és elemezte az „anyag” és „ember” tényezők közötti különbséget.

• Anyag: A 140 kg súlyú próbatesttel végzett esésvizsgálatok azt mutatták, hogy az eszközök ezt minden vizsgálat során elbírták, és a terhelés nem került a zuhanásgátló eszköz terhelhetőségi határának közelébe. Itt tehát elmondható, hogy a termékek 100 kg-nál nagyobb névleges rendszerterhelésre (testsúly + ruházat + felszerelés) vannak méretezve.

• Ember: A 140 kg-os vizsgálat azt mutatta, hogy a legrosszabb esetben (2-es esési tényező) a zuhanásgátló erőfelfogó eleme (pl. energiaelnyelő ) a maximális hosszáig felszakadt, és csillapító képessége kimerült. Ebben az esetben a visszamaradó energia mértéke nagyobb volt, mint az előírt maximális 6 kN.

Ezért a következő korlátozásokat kell alkalmazni: