Zsaluzat rögzítések, anker anyagok

Sziklahorgonyok helyes alkalmazása

A sziklahorgony egy dübeltípus, ún. terpesztődübel. Az ankerszárat teljesen be kell csavarni a sziklahorgonyba (egy vagy két menet álljon ki), majd a sziklahorgonnyal előrefelé mindkettőt be kell tolni a meglévő falon már előre elkészített furatba. Ehhez a művelethez a műanyag gyűrűt le kell húzni. Az alumíniumhéjak rögzítése egy cső segítségével történik, amelyet rá kell húzni az ankerszárra, miközben a menetes kúpot az ankercső segítségével addig kell kifelé húzni, amíg az alumíniumhéjak el nem távolodnak egymástól és bele nem kapaszkodnak a furatba. Ezáltal csak túlterhelés esetén lehetséges a kiszakítás a furatból. A zsaluzat rögzítése a másik oldalról szabályozható.

Az egyoldali zsaluzat rögzítéséhez Ø34–37 mm furatátmérőknél a következő fúrásmélységeket kell betartani:

• legalább 0,20 m betonba rögzítéshez

• legalább 2,00 méter sziklába rögzítéshez, 2,0 kN/cm² üzemi terhelés esetén

• legalább 2,50 méter sziklába rögzítéshez, 1,5 kN/cm² üzemi terhelés esetén

• legalább 3,00 méter sziklába rögzítéshez, 0,0 kN/cm² üzemi terhelés esetén

Anker anyagok egyoldali zsaluzáshoz

Ha csak az egyik oldalon kell zsaluzatot kialakítani, mert a másik oldalon például egy meglévő fal vagy sziklafal található, akkor a szabadon álló zsaluzatot a falhoz kell rögzíteni sziklahorgonyok segítségével. Ilyen esetben az ankerszárat az egyik oldalon a sziklahorgonyokkal a falhoz, a másik oldalon pedig a zsaluzathoz kell erősíteni. Egyoldali zsaluzás esetén talajhoz történő rögzítés is szükséges, pl. hullám ankerek segítségével.

A zsaluzati anker feladata és funkciója

A betonozáskor még folyékony beton nagy nyomást fejt ki a függőlegesen elhelyezkedő zsaluzatra. A zsaluzatokat ezért megfelelően össze kell erősíteni egymással, hogy a beton ne tudja őket elmozdítani. A zsaluzati anker, más néven rögzítőszár pontosan ezt a feladatot látja el - olyan összekötő elem, amely biztonságosan és stabilan kapcsolja össze az egymással szemközti zsaluzatokat.

A zsaluzati ankerek vagy rögzítőrendszerek több részből állnak: a zsaluzaton és a betonon keresztülnyúló ankerszárból, az ankerszárat a zsaluzat külső oldalához rögzítő anyákból, amelyek szárnyas anyák vagy peremes anyák, és szükség esetén távtartó csőből. Különösen a zsaluzati anker, de a rendszer más részei is biztonsági szempontból mérvadó elemnek számítanak, mivel általában nagy erők hatnak rájuk, illetve nagy az erőleadás rajtuk keresztül.

A zsaluzati ankerek utólag kivehetők, vagy a szerkezeti elemben maradhatnak. Ha az ankerszár a betonban marad, arra kell ügyelni, hogy legyen beépítve vízzár, amellyel biztosíthatók az olyan tulajdonságok, mint a vízzáróság, tűzállóság és hangszigetelés. Ha az ankerszárat a betonozás után el kell távolítani, akkor betonkizáró fém spirálcsövet kell használni. Az ankerszárat a betonkizáró csőbe kell helyezni, amely a szerkezetben marad, az ankerszár pedig kihúzható. A zsaluzat eltávolítása után a szerkezetben lyukak, ún. ankerlyukak maradnak vissza, amelyek csapok vagy dugók segítségével lezárhatók és letömíthetők. A beton és a betonban maradó cső közötti megfelelő kötés rendkívül fontos a fent említett tulajdonságok biztosítása érdekében. A Haberkorn olyan anker-rögzítéstechnikai megoldásokat kínál, amelyek ezt lehetővé teszik.